Ítélőtáblai döntés szerint nem elég elektronikusan megküldeni a számlát, azt vissza is kell igazolni

Érdekes bírósági döntés látott napvilágot a közelmúltban. A perbeli ügyben a hitelező egy könyvelőiroda, az adós pedig egy olyan vállalkozás, amely több mint 1 milliós számlát hagyott hátra.

A könyvelőirodában a könyvelési munkákat elvégezték, azokat azonban a megbízó hónapokig nem fizette ki. A felgyülemlő számlák miatt az iroda fizetési felszólításokat küldött az adós cégnek.

Mivel továbbra sem mutatkozott fizetési hajlandóság, az adós ellen felszámolási eljárást indítottak. A bíróság azonban nem a hitelezőnek, azaz a könyvelőirodának adott igazat, hanem a nem fizető adósnak.

A tényállás szerint a könyvelőiroda szerződést kötött az ügyféllel, amelyben részletesen leírták, hogy a könyvelő és a cég milyen e-mail-címeken kommunikál egymással.

A megbízási szerződés értelmében a felek elsődleges kapcsolattartási csatornaként az elektronikus levelezést (e-mail) kötötték ki, és úgy rendelkeztek, hogy a szerződésben megadott e-mail-címükre küldött leveleket írásban kézbesítettnek tekintik. (Könyvelőirodáknál egyre inkább ez a bevett gyakorlat.)

A felek az okiratban egyező akarattal rögzítették, hogy amennyiben a szerződésben rögzített e-mail-címre érkezett levélre 3 munkanapon belül nem reagálnak, a kapott levél tartalmát elfogadottnak tekintik. A megbízási szerződésben a felek kifejezetten kikötötték, hogy a számla elektronikus úton (vagyis e-mailben) történő megküldésével a számlát kézbesítettnek kell tekinteni.

A felek megbízási szerződésben rögzített szándéka tehát egyértelműen arra irányult, hogy az e-mailben küldött üzeneteket visszaigazolás nélkül is kézbesítettnek (a másik félhez megérkezettnek) és nem vitatottnak kell tekinteni, ha 3 munkanapon belül nem érkezik vitatást tartalmazó nyilatkozat a másik féltől.

A könyvelőiroda mindig a megadott e-mail-címre küldte a számlákat, és azon levelezett az ügyféllel. A felszámolási eljárásban azonban az adós cég azt nyilatkozta a bíróságnak, hogy ezeket a számlákat nem kapta meg. Ennek alapján az ügyben eljáró Fővárosi ítélőtábla – a felek között létrejött megbízási szerződésben foglaltak figyelmen kívül hagyásával – kimondta: kizárólag az az e-mail minősül átvett levélnek, amit az adós vissza is igazolt, hogy megkapta.

A bíróság határozata a következőképpen fogalmaz: „A 2018. … kelt, és a mellékletekre utaló e-mail a számlának az adóshoz történő megérkezését kétséget kizáró módon nem támasztja alá, míg a válaszlevelekből, illetőleg további bizonyítékokból sem következik, hogy az adós azt megkapta. A rendelkezésre álló adatok alapján nem ellenőrizhető kézbesítés miatt egy kinyomtatott – nem hiteles – elektronikus levél tartalmából önmagában nem állapítható meg teljes bizonyossággal sem a levélnek, sem a mellékleteknek a címzetthez történő megérkezése.”

Az ítélőtábla határozatából az is kiderül, hogy a könyvelőiroda négy kifizetetlen számlájából csak egyet talált nem visszaigazoltnak a bíróság, mert a többi kifizetetlen számlát az ügyfél valamilyen úton-módon visszaigazolta, azokról véletlenül „szó esett” egyes e-mailekben. Egy megküldött számlával kapcsolatban viszont –, amely informatikai szakértő által is megerősítetten elküldésre került – nem érkezett vissza válasz, hogy azt megkapták.

A könyvelőiroda így már nem csak a kifizetetlen számlája után futhat, de bánhatja a 105 ezer forintos bírósági illeték és költségtérítés díját, továbbá a kötelező ügyvédi képviselet költségét is, nem szólva arról, hogy a fenti másodfokú határozatra is több, mint egy évet várt.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a hasonló eseteket?

» A könyvelőiroda jól tette, hogy szerződésbe foglalta a kapcsolattartási e-mail-címet és azt, hogy az azon keresztül küldött iratokat 3 napon belül kézbesítettnek tekinti, azonban a felszámolás megindítása és a felszólító levél elküldése előtt érdemes a számlákat papír alapon postán újból elküldeni a nem fizető ügyfélnek. (Természetesen erre is lehet mondani, mint egy e-mailre: nem is volt benne számla.)

» Ha van rá lehetőség, vetessük át a számlákat az ügyféllel személyesen!

» Fontos, hogy milyen felszólító levelet küldünk a nem fizető ügyfélnek, mert a törvény szerinti kötelező elemeket tartalmaznia kell ahhoz, hogy a levél alapján felszámolást lehessen indítani. A fizetési felszólításban meg kell jelölni az adós tartozásának jogcímét, összegét és a teljesítési határidőt, továbbá meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást, vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését. Ha a fizetési felszólítást a hitelező postán kívánja eljuttatni az adósnak, azt tértivevény szolgáltatással feladott, postai könyvelt küldeményként kell elküldenie.

Bírói gyakorlat

A kialakult bírói gyakorlat (BH 2016. 11. 312.) szerint, ha a hitelező számlakiállításra kötelezett, akkor csak számlával hívhatja fel az adóst a teljesítésre. A Kúria álláspontja szerint a hitelezőnek a számviteli törvény és az áfatörvény előírásaira figyelemmel ki kell állítania a számlát az adóssal szembeni követeléséről ahhoz, hogy az adós nemteljesítése esetén a csődtörvény szerinti fizetési felszólítást joghatályosan megküldhesse. Tehát ha az adós elleni felszámolási eljárás megindítása a cél, előbb mindig a számlát kell az adósnak megküldeni.

Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a számlaadási kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítésekor való esedékessé válását nem érinti, jogosulti késedelemként azonban a kötelezett – késedelmikamat-fizetési kötelezettséget előidéző – egyidejű fizetési késedelmét kizárja (BH 2011. 9. 250.). A döntés alapja, hogy a vállalkozói díj (ahogy a megbízási díj is) a szerződés teljesítésekor esedékes.

Természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy a felek jogviszonyára elsődlegesen a felek közötti szerződés az irányadó, így a fentebb ismertetett joggyakorlat is a szerződésben foglaltak tükrében jelenthet egy konkrét ügyben segítséget.