Infodata.hu

A hétköznapi használatban gyakran keveredik egymással a készenlét és a készenléti jellegű munkakör. Cikkünkben tisztázzuk, mi a kettő közötti különbség munkajogi és bérezési szempontból.

Míg készenlét alatt a munkavállaló a beosztás szerinti napi munkaidején kívül áll a munkáltató rendelkezésére, egy általa választott helyen, addig a munkakör akkor készenléti jellegű, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

Ugyanakkor a két fogalom össze is kapcsolódhat: nincs kizáró oka annak, hogy a készenléti jellegű munkakört betöltő munkavállaló egyben készenlétet is teljesítsen. Azonban nem jogszerű, ha a készenléti jellegű munkakört betöltő munkavállaló a munkaidőn belüli rendelkezésre állás idejére csak az alapbére 20 százalékát kapja meg a munkáltatótól, ő ugyanis nem készenlétet teljesít, ez számára beosztás szerinti rendes munkaidő, amelyre a teljes alapbérére jogosult.

Készenléti jellegű munkakör

A készenléti jellegű munkaköröket nem lehet általában felsorolni, hanem mindig esetről esetre kell vizsgálni, hogy a konkrét munkáltatónál, a konkrét munkakör megfelel-e az egyik vagy másik típusnak.

A recepciós és a portás munkakörre is jellemző általában, hogy a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére. Itt a rendes munkaidő alatt munkavégzés nélkül töltött időszak hosszának hosszabb időszak alapulvételével való meghatározásának van jelentősége, mindez független az esetleges munkaszervezési hiányosságoktól, illetve a megrendeléstől vagy az anyaghiánytól.

Vegyünk egy úszómestert, aki számára a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. Ilyenkor a munkakör minősülhet készenléti jellegűnek. A lényegesen alacsonyabb igénybevétel meghatározására a törvény nem ad iránymutatást; a munkavállalót a munkakör ellátása során érő fizikai és a szellemi megterhelést kell figyelembe venni, amelyet a munkavédelmi kockázatértékelés során is mérlegelni kell.

A Kúria EH 2019.12.M30 számú döntése szerint az igénybevétel lényegesen alacsonyabb szintje mellett minősíthető a munkakör készenléti jellegűnek. Ugyanakkor, ha az adott úszómesternek a medence üzemeltetése, a víz és levegő hőfokának, a vízminőségnek az ellenőrzése is a feladatai közé tartozik, máris aggályossá válik a készenléti jelleg megítélése.

Látható tehát, hogy a készenléti jellegűvé minősítés nem a felek megállapodásán vagy a kollektív szerződés rendelkezésén alapul. Bár a munkáltató döntési körébe tartozik, azonban kellően alá kell tudni támasztani az indokoltságát, mivel a munkavállaló a munkaidőbeosztással és a díjazással összefüggésben vitathatja, hogy a munkaköre valóban készenléti jellegűnek minősül-e. Ráadásul a felek alábbi megállapodása esetén a munkavállalónak 12 óra, hosszabb teljes napi munkaideje ellenében jár az alapbére, azaz 12 óra munkáért kap olyan összegű díjazást, mint más dolgozó 8 óra munkavégzés ellenében.

De miért is ennyire lényeges kérdés a készenléti jelleg? Azért, mert ehhez a törvény eltérő munkaszervezési szabályokat fűz, amelyek a munkáltatóra kedvezőbb, rugalmasabb munkaszervezést tesznek lehetővé, így

– a munkaközi szünetet a munkaidő részeként kell a munkáltatónak kiadnia,

– a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján a napi munkaidő 12 órára emelhető, a beosztás szerinti napi munkaidő legfeljebb 24 óra lehet,

– szintén a felek megállapodása alapján a munkavállaló beosztás szerinti heti munkaideje heti 72 óra lehet,

– a munkavállaló vasárnapra rendes munkaidőre beosztható,

– a 6 hónapos munkaidőkeret, illetve elszámolási időszak megállapítható,

– a munkavállaló napi pihenőideje az általános 11 órával szemben 8 órára csökkenthető.

A beosztás szerinti napi, illetve heti munkaidőre vonatkozó megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja. A törvény szerint a munkavállalót hátrány nem érheti, ha nem egyezik bele a megállapodás megkötésébe, illetve a megállapodás felmondása esetén. A gyakorlat azonban mást mutat, különös figyelemmel arra, hogy nem egyenrangú felek kötik a megállapodást, és munkavállalóként rendkívül nehéz egy joggal való visszaélést bizonyítani.

Készenlét

A készenlét tipikus esete, amikor a karbantartó vagy a társasházi gondnok a napi munkaideje teljesítése után hazamegy, azzal, hogy másnap reggel hat óráig készenlétben van. A fogalom megértéséhez vessük össze az ügyelettel. Ezt a törvény ahhoz képest különbözteti meg a készenléttől, hogy a munkáltató előírja-e a munkavállaló számára a rendelkezésre állás helyét. Amennyiben igen, akkor ügyeletről, ha pedig a rendelkezésre állás helyét a munkavállaló maga határozhatja meg, készenlétről beszélünk azzal, hogy készenlét esetén a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul kell munkavégzésre rendelkezésre állni.

A rendelkezésre állás elrendelésére az Mt. 108. paragrafusának (1) bekezdését megfelelően alkalmazni kell, mely szerint ezt a munkavállaló kérésére írásban kell elrendelni. További előírás, hogy a rendelkezésre állás tartamát legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább 168 órával korábban kell a munkavállalóval közölni. E körben is érvényesíthető az a kivételes lehetőség, mely szerint a munkáltató az adott napra vonatkozó rendelkezésre állás elrendelését legalább 96 órával korábban módosíthatja, ha a gazdálkodásában vagy a működésében előre nem látható körülmény merült fel. A közlés, illetve a módosítás szóban is megtörténhet, kivéve, ha a munkavállaló írásban kéri az elrendelést.

4 órát meghaladó tartamú készenlét

– a társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás folyamatos biztosítása,

– baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése, elhárítása, továbbá

– a technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartása

érdekében rendelhető el.

A készenlét idejére a munkavállalót alapbére 20 százaléka illeti meg, kivéve, ha tényleges munkavégzésre is sor kerül. Ez ugyanis már munkaidőbeosztástól eltérő rendkívüli munkaidőnek minősül, amelyre az alapbérén túl 50 százalékos bérpótlék is megilleti a munkavállalót.

Az alábbi két tanulságos bírósági döntés kiválóan példázza a készenlét jelentését.

A bíróság egy ügyben készenléti díjra való jogosultságot állapított meg, amikor a banki ügyintézőnek mobiltelefonon bármikor elérhetőnek kellett lennie, és a felmerült biztonságtechnikai probléma megoldására rendelkezésre kellett állnia (LB Mfv. E. 10.578/2005.).

A bíróság nem állapította meg azonban a készenlét teljesítését, és nem minősítette készenlétnek azt az esetet, amikor a munkavállaló mobiltelefonján való elérhetősége csak lehetőség volt, mert a munkáltató ahhoz nem fűzött jogkövetkezményt, ha a munkavál­laló nem volt elérhető. Ilyen feltételek mellett a munkavállalót a készenlétre jellemző, azaz a munkára képes állapot megőrzésére, szükség esetén bármikor munkába állására vonatkozó kötelezettség nem terhelte.